Köröttünk sejlik nagy elődök árnya,
kik hevülve vágytak a Szabadságra.
S amiről szívökben csak álmodának,
e háznak falai közt megtaláltak.
Gondoljuk meg ez nékünk úgysem árt;
ürítsük ki fenékig a pohárt!

Itt látom én Károlyi István grófot,
ki egész lelkével szerette Fótot,
s kit népe őt magát is úgy szerette,
hogy rabságából díjjal kimentette.
Gondoljuk meg, ez nékünk úgysem árt;
ürítsük ki fenékig a pohárt!

Kik nézték itt a fóti lankák fáit
s olvasták Fáy András fabuláit
(egy-egynek buzgón fejtve jelentését), –
szolgálták önnön lelkük épülését.
Gondoljuk meg, ez nékünk úgysem árt;
ürítsük ki fenékig a pohárt!

Ha nincs is előzmény és nincs előd,
példának lenni is legyen erőd! –
Hidd el, megéri, hisz’ ott van az Éden
meglelt Szerelmem gyönyörű szemében.
Gondoljuk meg, ez nékünk úgysem árt;
ürítsük ki fenékig a pohárt!

Tán jótékony mámorra van szükséged?
– A bor segít, ha tudod a mértéket:
Ha összeforr a szív az értelemmel,
Istennek teremtő társa az Ember, –
hitelt, sikert, gyönyört csak így arat, –
ürítsd hát fenékig a poharat!